Nagyon szeretem az "eltűnős" regényeket. Különösen azokat, amikben valaki réges-régen tűnt el, és a barátainak, családtagjainak évekkel később kell szembenéznie a megoldatlan kérdéssel, hogy hova tűnt. Ilyenkor általában vissza kell térniük a szülővárosukba, találkozni a régi ismerősökkel, felidézni a múltat stb.

Így van ez a Minden eltűnt lány esetében is. A főszereplő, Nic, felnőttként tér vissza a kisvárosba, ahol nem tökéletes, de  barátokkal és kalandokkal teli gyermek- és kamaszkorát töltötte, és ahol egy napon nyomtalanul eltűnt legjobb barátnője, Corinne.

Igen, valóban igaz, hogy számos ilyen történetet ismerünk könyvben és egyébként filmben is (pl.: az egyik kedvenc sorozatom a Pretty Little Liars" :D), ennek ellenére én egyszerűen nem tudtam letenni a könyvet. Két nap alatt elolvastam, és aztán mindenkinek ezt ajánlottam!

És vajon mi a titka?

A joker egyértelműen a fordított idővezetés: a történet ugyanis visszafelé van leírva: Nic szülővárosába való visszatérésének utolsó napjával kezdődik és az elsővel fejeződik be. Így aztán folyamatosan újra kell gondolnunk és át kell értékelnünk, amit eddig olvastunk, ráadásul közbe vannak ékelve a múltbeli események leírásai, és így folyamatosan egyre több minden derül ki a szereplőkről, és a múlt eseményeiről. 

 A karakterek nagyon jól ki vannak találva. És ami nekem különösen tetszett az a sajátos, nosztalgikus hangulat, amivel a főszereplő folyamatosan visszagondol a kamaszkorára, és megidézi az akkori barátait, akikkel mostanra eltávolodtak egymástól. Az ember szíve teljesen elszomorodik, ahogyan Nic visszaemlékezik krízisekkel teli kamaszkorára, amikor a barátai mellette álltak, együtt bandáztak és kerültek különböző őrültségekbe.

Ahogy olvastam, bennem is felidéződtek a gyerekkori hülyeségek, történetek, és átéltem a fájdalmas szembesülést a gyermekkor elvesztésével és a felnőtté válással, a gyerekkori barátok eltávolodásával, azzal, hogy felnőttként elszakadunk egymástól, pedig egykor egymás mindennapi életének részei voltunk, és mindent tudtunk egymásról.

A kérdés tehát az, hogy Nicnek valóban csak Corinne eltűnésével kell szembenéznie, vagy saját gyermekkori énjének az eltűnésével is? Csak Corinne-t vesztette el, vagy az összes többi barátját, akikkel minden percüket együtt töltötték? És vajon melyik a fájdalmasabb?

Olyan kérdések ezek, amelyekkel felnőve mindannyiunknak szembe kell néznie, hiszen mindannyiunk életéből tűnnek el emberek...

A könyv tehát az izgalmas krimi vonal mellett egy felnövéstörténet is, ami a 20-as 30-as generáció gyermekkor iránti nosztalgiáját is magába foglalja.

 Megan Miranda, Minden eltűnt lány, Agave Könyvek 2016,

kép forrása: moly.hu