Amint megjelent ez a könyv, azon nyomban nekiálltam falni a lapokat. Sajnos az első két részt nem volt szerencsém olvasni, de ez nem jelentett akadályt, hisz szerelembe estem a könyvvel, és milyen jól tettem, hogy hallgattam a belső hangra, ami azt mondta, hogy ezt el kell olvasnom.

A történet középpontjában Maggie és Brooks -akibe a sztori elején, közepén, végén beleszerettem- áll.

A fő szál az ő történetük és a szerelmük, amit beárnyékol egy gyerekkori trauma.

A szívemhez nőtt Maggie (aki a történetben Maggie May nevet viseli, ami egy régebbi Rod Stewart szám). A szerelem sosem könnyű, de Maggie-nek és Brooks-nak még annyira sem.

A poént sem szeretném lelőni, de annyit elárulhatok, hogy nem egy tipikus szerelmi regény. Van benne szerelem, izgalom, a felnőtté válás minden mozzanata meglelhető benne. A humort sem lehet kihagyni. Számtalan helyzet volt, amikor a fejemet fogtam, hogy " Ez most nem komoly, ugye? Mondd, hogy nem az!"

Sokszor olyan érzésem volt, hogy én is ott vagyok, hogy átélem, amit a szereplők. Magam is gyakran kívülállónak éreztem magam, mint Maggie, így bele tudtam érezni magam a helyzetébe.

Ha valaki ezt a könyvet szeretné elolvasni, de nem biztos benne, akkor megnyugtatom, mert szerintem nagyon jó. Bennem elindított valamit, nem tudtam, hogy mit kezdjek magammal, mikor a végére értem (csak jó értelemben, persze, természetesen.) Én ajánlani tudom bárkinek, aki eltévedt, nincs a helyzet magaslatán vagy csak olvasna valamit.

M.