IS-TE-NEM!

Sírva tettem le az első részt. Nem véletlenül...kegyetlen volt a befejezés.

Nem hittem volna, hogy jobban szerelmes lehetek Jesse Ward-ba. De mégis. A szerző olyan tökéletesen kivitelezte Ward érzelmi változását, hogy ennél jobban nem lehetne imádni. Nehéz úgy írnom róla, hogy ne csöpögjön minden mondatból, hogy mennyire elvarázsolt.

Megértjük Jesse világát, Miért is ilyen védelmező, miért ennyire agresszív. Nem minden mozzanatát ismerjük a kirakósnak, de lassanként kezd kirajozlódni a téma. Jesse kezd kicsit megnyílni, de ez még kevés Ava-nak. Amikor úgy dönt, hogy elég ebből a férfiből, nem gondolja, hogy a poklot fogja megjárni nélküle (és mégis az lesz). 

Ez a kötet eseménydúsabb, mint az első volt. A Manor-t (Jesse hotele) is jobban megismerjük.
A könyvekben minden annyira könnyűnek tűnik. Olyan gyorsan rendeződnek a problémák, gyorsan helyreáll a rend bárhol is legyen az ember. Az életben viszont nem mindig elég, ha valaki elsöprően szeret minket.

Jesse-nek és Ava-nak rengeteg veszekedésben és békülésben van része... leginkább Ava makacssága miatt, és Jesse dührohamai miatt.

Amikor másodjára olvastam, egész más történet jött le. Jesse harcolni akar. Változni akar... Ava miatt. A múltját nyilván nem tudja felülírni, mint egy fájlt, de igyekszik, hogy olyan legyen, amit meg is érdemel a szeretett nő.

Ava úgy érzi, hogy a férfi múltjával is vetekedni kell. De vajon tényleg így van?
Sosem volt egyszerű a helyzet, de Jesse nem könnyíti meg Ava-nak. Pedig csak az igazság kell neki, na meg a férfi szerelme. Erre Jesse mikor jön rá? Rájön egyáltalán? Viszont ha rájön, akkor nem lesz késő? Ha valaki szerelmes van olyan egyáltalán, hogy késő?

Amikor ráeszméltem, hogy Jesse egy kicsit hasonlít a páromra (imád vásárolni), Ava pedig nem (ahogy én sem) úgy éreztem, hogy rokonlélekre leltem. Hisz a párom is állandóan elrángat, pedig van, hogy előveszek egy könyvet, és ott mentem olvasok, amíg ő próbálja a ruhákat (ez tényleg megesett, nem is egyszer).

Jesse igyekszik kibújni az alól, hogy belássa, hogy esetleg a nőnek igaza van (mondott egyáltalán férfi valaha is ilyet?). Hisz jószerivel, alig egy hónapja találkoztak ( a Lusso megnyitóján, amit Ava rendezett be, amit Jesse azonnal meg is vett).

Jesse bárkin képes átgázolni, hogy ő Ava-val lehessen (mint az első részben, itt sem fogad el nemleges választ) és senkitől sem fogad el tanácsot, hogy hogy is kéne viseltetni a kapcsolat iránt. Jesse-nek eddig nem volt kapcsolata, vagyis párkapcsolata, szexuális kapcsolata annál inkább.

 Nem tudok objektív képet adni a könyvről, hiszen minden sorát imádtam és mind a mai napig imádom. Ha a könyv még boltokban (én internetről rendeltem) még fellelhető lenne, mindenkinek ajánlanám. Merőben más, mint a A szürke ötven árnyalat trilógia volt. 

 Mikor Jesse azt mondja, hogy képes megváltozni a szerelem nevében, vajon tényleg úgy lesz? Tényleg képes arra, hogy maga mögött hagyja a múltat?

 Elég az, amikor egy férfi örülten szerelmes? Átvészel minden a szerelem? Még a hazugságot is megbocsájtja?

" Hozzámész feleségül egy agyalágyult, tébolyult emberhez? - kérdezi miközben összeforr a szánk. -Kérlek, mondd, hogy nemcsak tébolyult ember leszek, hanem a te férjed is (...) Minden rólad szól, Ava, és ez mindig is így lesz. Életem végéig csak te fogsz számítani. Bolondulásig, vagy még annál is jobban. Légy a feleségem, Ava."

 18+

kép forrása: lira.hu

A Könyvmolyképző, kijelenthetem, hogy NEM TUD mellélőni!!!
Egy olyan könyvet sem olvastam (nem keresnek hivatásos olvasót? Nem? Biztosan?), ami rossz lett volna!

Már a borító megragadta a figyelmem (tündéri a csillogó szívecske), kiemeli, hogy biztosan minden lappal jobban szerelmes leszek, és nem tévedtem.

Elvarázsolt. Lehengerelt. Egy újabb férfi, akiért csak rajongani lehet. Minden lánynak és nőnek járna egy Caleb Jacobson!!!

A könyv Maggie és Caleb nem túl unalmas kapcsolatát kezdi el bemutatni azzal, hogy Maggie megmenti Caleb életét.  De kiderül, hogy Caleb nem csak egy jóképű fiú, hanem egy bonyolult háttérrel rendelkező személy. Maggie belecsöppen egy olyan életbe, amiről még álmodni sem mert. Főleg, hogy megtalálta a lelkitársát. Igen, tényleg, Bevésődtek Caleb-bel. 17 évesen én is azt hittem, hogy meglelem a megfelelő személyt, és együtt maradunk. de nem így lett, mi be sem vésődtünk. Ciki. :D

Én sajnáltam, hogy nem egy szereplő vagyok a könyvből. Segítettem volna Maggie-nek, hogy ne temesse alá az a világ. A rosszfiúk mindig a védtelen kislányokra mennek, akik nem tudják megvédeni magukat, de rossz emberrel húztak ujjat, hisz Maggie már nem ártatlan kislány, hanem egy különleges képességekkel megáldott személy.

A könyvben van szerelem, izgalom, összeesküvés, a jó és rossz fiúk összecsapása és minden, ami szem-szájnak ingere.  Pont emiatt ajánlottam rengeteg embernek, és ők sem csalódtak benne.

Egyetlen hátránya volt a könyvnek. TÚL RÖVID volt!!!

Izgultam Maggie-ért és Caleb-ért. Szorítottam, hogy a sors kegyes legyen hozzájuk.
De vajon a szerelmük beteljesül?

Mit teszel ha tizenévesen rálelsz az Igazira? Aki tényleg annyira jó, mint egy szent?

kép forrása: lira.hu

Ez a nagybetűs romantikus könyv (kivéve míg meg nem ismerek egy másik férfit, egy másik történettel)! Ő volt az első komolyabb hangvételű könyv, amit a  A Szürke ötven árnyalat kötetei után olvastam, és ki merem jelenteni, hogy vetekedik vele. Nyílvánvalóan, egy rajongónak (amilyen én is vagyok a szürke irányába) nehéz feldolgozni, főleg hogy a szerzők rákaptak (némelyik jobban, más esetben borzasztóan kivitelezve azt) a műfajra és ontották magukból.

 A főszereplő Ava, egy fiatal belsőépítész, aki megbízást kap, de a Majorság ura nem egy idős, szivaros férfi, hanem egy lehengerlően jóképű, fiatal férfi, Jesse. Itt ki is merülhetne, de korántsem ennyire egyszerű a helyzet (rájöttem, hogy kedvelem a bonyolult dolgokat). Talán amiatt, hogy a párom maga a megtestesült Buddha (csak rosszabb szöveggel). Nincs tányértörés, nincs egy hangos szó se, sőt a kommunikáció az első amihez folyamodik, ez Jesse-ről nem mondható el. Tőr-zúz, ha nincs a kezében a gyeplő. Vagy nem érhet hozzá Ava-hoz.

Jesse mindent megtesz, hogy meghódítsa Ava-t, ami nem annyira nehéz, hisz ő is szeretne vele lenni. De épp nem akar komoly kapcsolatot, mivel nemrég jött ki egy borzasztóból. Ez is egy olyan klisé, hogy épp túl vagy egy rossz kapcsolaton, és mit ad Isten, pont akkor találkozol a megfelelő emberrel, de bemeséled magadnak, hogy nem ő az. De Jesse nem ismeri a nem szót. Sőt, csak az lehet, amit ő akar.

 Ahogy a kapcsolatuk (vagy mi is az amit művelnek) halad, úgy ismerjük meg Ava-t. Jesse-t annyira nem (még a korát sem hajlandó elárulni) nem az a kitárulkozó fajta. Ava is tisztában van azzal, hogy fiatalabb, mint ő, csak azt nem tudja, hogy mennyivel. Én kifejezetten örültem volna, ha Jesse oldaláról is látjuk a dolgokat. Szeretem tudni mi jár a párom fejében, még ha tudom is, hogy sehogy sem tudja rendesen kifejezni magát(sajnálom, drágám).

 Én sosem hittem, hogy egy basáskodó férfi szexi is tud lenni, de azonnal beleszerettem (drágám, elfelejtheted, neked nem áll jól). A szereplők életszerűek, szerethetőek. Én kedveltem Jesse-t már amikor nem viselkedett úgy, mint egy dühöngő őrült.

Rengeteg pillanat volt, amit vigyorogva, amit vihogva és visítva, aztán sírva olvastam. De volt, hogy egyszerre az egészet. Nem volt könnyű, nekem viszont ment. :D
Jesse azonnal levett a lábamról, mégis, én kitéptem volna az összes hajam néhány helyzetnél. Ki az Isten eszik kézzel, üvegből mogyoróvajat? Annál inkább kárpótolt az, hogy mennyire romantikus tudott lenni, ha akart. Virágot küld Ava-nak (küld még valaki a munkahelyre ilyet?), vagy futárt fogadott, hogy ennivalót vigyen neki.

De vajon Jesse miért titkolózik? Miért nem árul el semmit? Mikor fog kitárulkozni, amire Ava már vár? Eljön egyáltalán ez a pillanat? Ha eljön, nem lesz késő?
Jesse egy sérült lelkű férfi, aki őrülten szerelmes. Életében először.
Ava pedig egy nagyon makacs nő, de a Jesse-mennyország utoléri.

 Jesse Ward engem sem kímélt. Téged sem fog kímélni!

 Sajnos a kiadó időközben eltűnt a süllyesztőben, de még fellelhető ez a könyv.
A romantikát és erotikát kedvelőknek ajánlom. Sajátos sztori, sajátos történetben tálalva. Engem lehengerelt. Téged mire fog sarkalni?

 18+

kép forrása : lira.hu

 Oltári!
Azt kijelenthetem, hogy rég  nevettem ennyit. Elolvasni ennyi ex barátos sztorit és mulatni rajta, a ritka alkalmak egyike. Sorra venni a bukásokat és csatolni hozzá a meséket..... valami ámulatba ejtő.

 Darby (igen, tényleg nem írtam el) sok csalódáson van túl, amikor betoppan az életébe Jake és felforgatja azt. De a helyzetet még bonyolítja, hogy a lány szabályokat állított fel a régebbi kapcsolatokból. Némelyik annyira segítő kezet nyújt a párkapcsolatokhoz, hogy jobb megfogadni, mint elmenni mellette, Darby már csak tudja, átélte. (Egy-két tippet elraktározom, hogy a későbbiekben segítségemre legyen.)

 Azt boncolgatja a könyv, hogy mennyi mindent kell egy nőnek átélni mire megtalálja a tökéletes férfit. Viszont van egyáltalán tökéletes férfi? Aki olyan, mint a Disney hercegek? Darby, a Disney segítségével mutatja be az életében a "hercegeket", akik összetörték a szívét. A szerző olyan megvilágításba helyezte a gyerekkorom meghatározó férfijait, hogy az álmaim foszlottak szét. Minden lány szeretné, ha eljönne érte a szőke (esetemben a barna) herceg fehér lovon. De vajon Darby nem szalasztja-e el a királyfit? Vajon lesz ereje felismerni, hogy csak a megfelelő személyre kellett várnia?

 Elgondolkodtam, hogy Darby cinizmusát nem az élteti-e, hogy ő is vágyik rá, hogy eltalálja ámor nyila? Még ha azt is mondja, hogy egyedül is tökéletesen megvan? Ki ne szeretné, ha egy jóképű, humoros férfi jelenne meg az életében? Darby mindent megtesz azért, hogy bebizonyítsa, hogy nincs tökéletes férfi számunkra, és a szerelem csak egy megfoghatatlan dolog.

A herceg végül mindig eljön, de van, hogy eltéved és késik.

Vajon Jake hagyja magát, hogy ő is csak egy esettanulmány legyen? Vagy legalább neki lesz annyi sütnivalója, hogy nem adja fel?
Ha szeretnél egy humorosan megírt romantikus könyvet olvasni, akkor ez a megfelelő.

Kép forrása : lira.hu

Nagyon szeretem az "eltűnős" regényeket. Különösen azokat, amikben valaki réges-régen tűnt el, és a barátainak, családtagjainak évekkel később kell szembenéznie a megoldatlan kérdéssel, hogy hova tűnt. Ilyenkor általában vissza kell térniük a szülővárosukba, találkozni a régi ismerősökkel, felidézni a múltat stb.

Így van ez a Minden eltűnt lány esetében is. A főszereplő, Nic, felnőttként tér vissza a kisvárosba, ahol nem tökéletes, de  barátokkal és kalandokkal teli gyermek- és kamaszkorát töltötte, és ahol egy napon nyomtalanul eltűnt legjobb barátnője, Corinne.

Igen, valóban igaz, hogy számos ilyen történetet ismerünk könyvben és egyébként filmben is (pl.: az egyik kedvenc sorozatom a Pretty Little Liars" :D), ennek ellenére én egyszerűen nem tudtam letenni a könyvet. Két nap alatt elolvastam, és aztán mindenkinek ezt ajánlottam!

És vajon mi a titka?

A joker egyértelműen a fordított idővezetés: a történet ugyanis visszafelé van leírva: Nic szülővárosába való visszatérésének utolsó napjával kezdődik és az elsővel fejeződik be. Így aztán folyamatosan újra kell gondolnunk és át kell értékelnünk, amit eddig olvastunk, ráadásul közbe vannak ékelve a múltbeli események leírásai, és így folyamatosan egyre több minden derül ki a szereplőkről, és a múlt eseményeiről. 

 A karakterek nagyon jól ki vannak találva. És ami nekem különösen tetszett az a sajátos, nosztalgikus hangulat, amivel a főszereplő folyamatosan visszagondol a kamaszkorára, és megidézi az akkori barátait, akikkel mostanra eltávolodtak egymástól. Az ember szíve teljesen elszomorodik, ahogyan Nic visszaemlékezik krízisekkel teli kamaszkorára, amikor a barátai mellette álltak, együtt bandáztak és kerültek különböző őrültségekbe.

Ahogy olvastam, bennem is felidéződtek a gyerekkori hülyeségek, történetek, és átéltem a fájdalmas szembesülést a gyermekkor elvesztésével és a felnőtté válással, a gyerekkori barátok eltávolodásával, azzal, hogy felnőttként elszakadunk egymástól, pedig egykor egymás mindennapi életének részei voltunk, és mindent tudtunk egymásról.

A kérdés tehát az, hogy Nicnek valóban csak Corinne eltűnésével kell szembenéznie, vagy saját gyermekkori énjének az eltűnésével is? Csak Corinne-t vesztette el, vagy az összes többi barátját, akikkel minden percüket együtt töltötték? És vajon melyik a fájdalmasabb?

Olyan kérdések ezek, amelyekkel felnőve mindannyiunknak szembe kell néznie, hiszen mindannyiunk életéből tűnnek el emberek...

A könyv tehát az izgalmas krimi vonal mellett egy felnövéstörténet is, ami a 20-as 30-as generáció gyermekkor iránti nosztalgiáját is magába foglalja.

 Megan Miranda, Minden eltűnt lány, Agave Könyvek 2016,

kép forrása: moly.hu

 Érdekelnek a nyomozós könyvek, filmek, talán amiatt, hogy végül sosem jövök rá, hogy ki a tettes. Itt sem volt ez másképpen. A szektások pedig a gyengéim. Nyilvánvalóan az Amish (konzervatív keresztények, hitük ellen való a technológia) közösség nem szekta.

 Kate a főszereplő, aki rendőr és nem mellesleg volt Amish (18 évesen elhagyhatják a közösséget, hogy világi életet éljenek, és utána döntést hozzanak, hogy visszamennek-e vagy sem) beépül, hogy kiderítse gyilkosság vagy baleset történt-e. De rájön, hogy sokkal nehezebb visszamenni oda, ahonnan régen elmenekült. Féltettem, hogy lebukik. Voltak részek, amikor tényleg azt hittem, hogy most elárulta magát. De a sikeres mentései, a rendőr vére és az élni akarás minden helyzetben ott volt, segített neki.

Míg Kate-tel kutattam a gyilkos után, rájöttem, hogy mennyi mindent készpénznek veszünk. Azonnal akarunk mindent aztán kiborulunk, ha valami mégsem úgy alakul. Elgondolkodtató, hogy akkor ilyenek maradunk? Nem fejlődünk majd semerre?

Nekem már mindennapos és automatikus, hogy ha sötét van, felkapcsolom a lámpát. Az Amish emberek nem használnak semmilyen eszközt, amihez kell áram, ők mégis boldogabbak lennének?

Kate-ben az tartotta a lelket, hogy meg kell oldania ezt az ügyet. Sajnálta, hogy egy barátságos közösség magában hordozhat egy gyilkost. Úgy érezte, kötelessége kideríteni mi folyik itt. Hiszen ő az egyetlen, aki be tud épülni.

A kutakodás rengeteg dologról lerántotta a leplet. Az emberek életéről, az érzéseiről, a hagyományokról. Úgy éreztem az én titkaim is napvilágot láthatnak (bocsi főnök, szoktam a munkában olvasni), hogy nekem sem lesz egyszerű. De rájöttem, hogy csak berántott a könyv. Ami néha könnyebb, néha nehezebb volt, főleg ahogy közeledtünk a végéhez. Úgy izgultam, hogy a buszon, otthon, a munkába is remegett a kezem, miközben olvastam.

  " Kényelmetlen érzés szalad végig a hátamon. Az a legutolsó dolog, amit egy beépített zsaru kívánhat magának, hogy valaki ismerje a fiktív szülővárosát.... "

A krimi kedvelőinek ajánlom. Aki egy kicsit ki akar szakadni a dolgos hétköznapokból. Aki olvasna egy izgalmas, fordulatos könyvet, feltétlenül olvassa el, hogy megtudja mi lesz Kate sorsa. Egy meleg teával és egy finom süteménnyel ajánlom. :)

 Nem egy tipikus romantikus regény az már biztos. Jött, látott, győzött, megszerezte a királykisasszonyt, de a helyzet korántsem ennyire egyszerű. November (aki még véletlenül sem az egyik hónapunk) menekül.

Az apjának egy (sztriptíz)bárja van, ahol megismerkedik Asher-rel. Aki nyilván - a borító alapján rá nem jöttem volna, hogy- egy Adonisz és nem mellesleg a városi szoknyavadász. Persze a jókislány távol akarja tartani magát a rosszfiútól. Klisésen folytatódhatna a történet, de nyilvánvalóan nem ezt volt a szerző terve.

Azt hiszem most használhatom azt, hogy kellemesen csalódtam ebben a könyvben. A kollégámat kikészítettem a félmeztelen pasikkal - amiktől nekem csorog a nyálam -  de ő rosszallóan, egy horkantással otthagyott (minden alkalommal, és volt egy pár).

Szeretem a testvéri összetartozást, és itt volt bőven (és még lesz). A család mindennél fontosabb, ezt a könyv is visszaadja. Jó tartozni valahova, főleg ha ott szeretet van. Úgy éreztem én is egy vagyok a sok testvér közül, hogy engem is befogadnak, hogy elfogadnak ahogy vagyok. Nincs annál jobb, mikor egy szerető család befogad. November-nek szüksége volt erre. Az önbizalma annyira a béka feneke alatt van, hogy arról már nem lehet mélységet írni.

 A mostani romantikával ellátott könyvekben van az a klisé, hogy az egyszerű lány el akarja kerülni a csúcspasit, aki erre fogja magát és mindent bevet, hogy az övé legyen a kiszemelt. Nincs bajom ezzel, én is egyszerű lány vagyok, aki rajong a könyvekért (az az egyetlen izgalom az életemben, hogy mikor tarthatom a kezembe azt a könyvet, amit már rég kinéztem magamnak).

Asher egy nagyon romantikus férfi, (minden nőtársamnak ilyen férfit kívánnék!) amit be is mutat a szerző. Engem kilóra megvett, az már biztos. Mi sem bizonyítja jobban, mint ez a mondat :

"Ha elhagynál, tudom, hogy sosem találnék hozzád fogható társat. Nincs senki más a világon, aki annyi gyönyörűséggel tölthetné be az életem, mint te..."

 Ajánlom a romantikát kedvelőknek, egy tábla csokoládéval, egy nagy adag zsebkendővel és amiből sosincs az embereknek, IDŐvel. Mert ha egyszer leszáll az Asher-köd, te sem szabadulsz tőle. :)

 18+

kép forrása: líra.hu

Úristen!

Egy szó. Csak ennyi telik tőlem. A könyv padlóra tett. Én is összetörtem. Vérzett a szívem Nina-ért. Kellőképpen eltiporta a lelkem. Reményt adott, amikor jóra fordult, de hiba volt hinni, hogy a tündérmesék igazak. Tudtam, hogy nem lesz egyszerű, de azt sosem gondoltam, hogy ennyire mélyen fog érinteni.

Harcolni akartam. Nina-ért, mert megérdemelte volna. Nem minden döntésével értettem egyet, de beláttam, hogy Ő annak ítélte őket, így elfogadtam. A könyvbe akartam lépni, hogy megnyugtassam, nem rossz ember, csak a bosszú nem mindig a helyes út, ez esetben meg főleg nem az.

Egy olyan témát boncolgat, ami néhol megkérdőjelezhető. Kárpótol a rossz dolgokért az írói fantázia, a bravúr amivel kivitelezve lett. Nem egy rózsaszín lányregény (erről már a borító komor hangulata is árulkodik).

Mire biztos lettem abban, hogy ismerem a történet hátterét, azután az író fogta, és kihúzta a lábam alól a talajt, magával rántva minden gondolatomat és érzésemet.

Nina a múlt és jelen között vergődik, amiből megismerjük az okokat, és végül a következményeket. Megjelenik az ok és okozat. Egy rossz döntés lehet minden rossznak a kiváltója? Van-e mélység, amibe még bele lehet süllyedni? Ahonnan már nincs visszatérés, ahol elfogy minden kifogás, minden érzés, minden emberi tulajdonság? Bosszúra esküdött az apjáért, de semmi sem az aminek látszik. Te végig tudnád vinni, amit Ő? Én már kijelenthetem, hogy a felét se élném túl.

 Nehéz úgy írni róla, hogy ne legyen pozitív illúziója az olvasónak. Az ember végig hiszi, hogy ez csak rémálom, és majd kiderül, hogy nem ennyire rossz a helyzet. Én ebbe ringattam magam, már amikor nem törölgettem a szemem a zsebkendővel. Mert bevallom, megsirattam a boldog gyerekkoromat, ami nekem jutott, ami végül nem jutott ki Nina-nak.

A Művelt Nép könyvét olyanoknak ajánlom, akik nem egy könnyű olvasmányra vágynak. Akik feszegetni szeretnék a határokat, de nem tudják hol kezdjék. Erre alkalmas ez a mű.

 A kép forrása: google.com

Sosem rajongtam a vámpíros történetekért, és horrorokért, de amikor megláttam az Európa Könyvkiadó által újra kiadott Drakula című könyvet, azonnal a kezembe kellett vennem, és elhatároztam, hogy ha törik, ha szakad, elolvasom.

"Drakula vagyok, legyen üdvözölve házamban, Mr. Harker." A klasszikus sorok, melyek már a borítón is láthatók, nagyon felkeltették az érdeklődésemet, és nem is csalódtam, kb. 3 nap alatt elolvastam a könyvet.

Én nem tudtam, hogy a könyv 1897-ben jelent meg először, tehát egy több mint száz éves történetről van szó. Azért is írom ezt, mert mai szemmel olvasva, nyilván nem annyira ijesztő ez a könyv, mint mondjuk a mai horrortörténetek, viszont nekem éppen ezért tetszett! Mert olyan valaki is bátran elolvashatja, aki nem annyira rajong a vérfröcsögő és undorító történetekhez, de szereti az izgalmakat, rejtélyeket.

Azoknak is ajánlom továbbá, akik szeretik a klasszikus, 19. századi rémtörténeteket és kísértethistóriákat. Ezeknek a történeteknek van valamilyen különleges atmoszférája, ami egyben az akkori kort is idézi, és ez így van a Drakula esetében is.

Ráadásul talán nem is tudjuk, hogy ez a történet mennyire alapvetően beleívodott már az irodalmi és bizony a filmes hagyományainkba: hiszen ez volt az első igazi vámpírtörténet. Drakula az első igazi vámpír főhős, Van Helsing a legendás vámpírvadász, és bizony mindkét szereplőt több filmfeldolgozásban is megjelenítették már.

A történetet olvasva végig izgulhatunk, hogy a szereplők közül vajon ki marad életben, ki hal meg. Az egyik legjobb fogása a regénynek, ami miatt egyébként szinte folyamatos a feszültség, az az, hogy a szereplők a könyv nagy részében "le vannak maradva" az olvasókhoz képest. Hiszen, amíg az olvasó a könyv elejétől tudja, hogy Drakula gróf valójában kicsoda, illetve a könyv későbbi részeiben tudjuk, hogy mi okozza egyes szereplők "bajait", addig a szereplők látszólag sötétben tapogatóznak és semmit sem sejtenek. Legszívesebben valahogyan megráznánk őket és az arcukba kiabálnánk, hogy "Drakula egy vámpír! Csináljatok valamit!!!"

Feszültség, körömrágás, izgalmas leírások (a kedvencem a legendás hajójelenet, egyszerűen képtelen voltam ennél a résznél letenni, pedig munkában olvastam :D) - ezekben mind bővelkedik a regény, úgyhogy vámpírtörténet, krimi, thriller, és klasszikus művek rajongóinak egyaránt ajánlom!

Hideg, esős-ködös őszi estéken egy pokróccal és teával ajánlom! 

kép forrása: www.europakiado.hu

Amint megjelent ez a könyv, azon nyomban nekiálltam falni a lapokat. Sajnos az első két részt nem volt szerencsém olvasni, de ez nem jelentett akadályt, hisz szerelembe estem a könyvvel, és milyen jól tettem, hogy hallgattam a belső hangra, ami azt mondta, hogy ezt el kell olvasnom.

A történet középpontjában Maggie és Brooks -akibe a sztori elején, közepén, végén beleszerettem- áll.

A fő szál az ő történetük és a szerelmük, amit beárnyékol egy gyerekkori trauma.

A szívemhez nőtt Maggie (aki a történetben Maggie May nevet viseli, ami egy régebbi Rod Stewart szám). A szerelem sosem könnyű, de Maggie-nek és Brooks-nak még annyira sem.

A poént sem szeretném lelőni, de annyit elárulhatok, hogy nem egy tipikus szerelmi regény. Van benne szerelem, izgalom, a felnőtté válás minden mozzanata meglelhető benne. A humort sem lehet kihagyni. Számtalan helyzet volt, amikor a fejemet fogtam, hogy " Ez most nem komoly, ugye? Mondd, hogy nem az!"

Sokszor olyan érzésem volt, hogy én is ott vagyok, hogy átélem, amit a szereplők. Magam is gyakran kívülállónak éreztem magam, mint Maggie, így bele tudtam érezni magam a helyzetébe.

Ha valaki ezt a könyvet szeretné elolvasni, de nem biztos benne, akkor megnyugtatom, mert szerintem nagyon jó. Bennem elindított valamit, nem tudtam, hogy mit kezdjek magammal, mikor a végére értem (csak jó értelemben, persze, természetesen.) Én ajánlani tudom bárkinek, aki eltévedt, nincs a helyzet magaslatán vagy csak olvasna valamit.

M.